Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az
övével pótolja ki.
Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani...
Túl naiv vagyok… Mindig azt hiszem, hogy ha kapok egy kis jót az élettől, az sokáig meg is marad. Megszokom és aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy hirtelen összetörik a szívem…
Vársz egy vonatra, ami elvisz jó messzire. Azt viszont nem tudod, pontosan hova érkezik, de nem számít, mert úgy is együtt leszünk.
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.
“Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.”